Vajon hová tegyük ezt a harmincast, amit a Lakers rámolt be a Spursnek a második meccsen? Egyrészt tudjuk, hogy az előző körben a New Orleans is laza huszasokkal alázta a San Antoniót otthon, először a két nyitómeccsen, aztán kétszer csúnyán szopott Antonióban, aztán otthon megint több mit hússzal nyert, aztán idegenben tizenkilenccel kikapott, és a mindent eldöntő hetedik meccset kilenccel elbukta otthon, ahol korábban tizennyolcon belülre sem tudott kerülni a Spurs.
Másrészt meg tudjuk, hogy Jackson csapatai nem szoktak hét meccsre játszani. A klasszikus Bulls egyszer sem húzta el a maximumig.
Harmadrészt a Spurs fáradtnak tűnik, két meccsel többet játszott eddig, mint ellenfele, és sokat számít ilyenkor plusz két meccs, amikor kétnaponta pályára kell lépni. Nem látszik, hogy Brent Barry, Horry, Vaughn, Thomas és Udoka képes lenne lépést tartani a Famar, Vujacic, Walton paddal, és a lépéstartás még kevés is, hiszen a kezdők eleve hendikeppel indulnak. (Oberto? Finley? Bowen? - jó esetben hárman hoznak össze egy huszast. Rossz esetben tizest. Ginobilit eddig levették a pályáról, mint ahogy a konfelődöntőben Boozert.)
És hogy még aggasztóbb legyen a kép texasi szempontból: a Lakersbe visszatért Trevor Ariza, a villámgyors és fiatal bedobó, aki védekezésben tovább erősítheti az erősítésre egyébként nem nagyon szoruló csapatot. (Akkor menjünk tovább: a következő szezonra talán visszatérhet Bynum, és ez az egyébként sem öreg Lakers - Fisheren kívül mindenki harminc alatt -, még évekig bajnokesélyes marad. Ezt nevezik dinasztiának arrafele.)
Bryant még be sem indult igazán, ha nagyon kell, biztosan szór majd egy negyvenközelit. A következő meccs Spursben hozható, laza 4-1-gyel séta a döntőbe, ott a Pistons a szokásos 4-2-vel, és csók.