Azt a nem szándékolt spárgát elnézve az előző meccsen, egyáltalán nem volt meglepő Chauncey Billups(o)t öltönyben látni a pálya szélén, a Pistons azonban egy hajszállal nélküle is legyűrte az Orlandót.
A Detroit elsősorban védekezésének köszönheti a szoros győzelmet, egészen konkrétan Dwight Howard megfékezésének. A Playoffban eddig óriási teljesítményekkel kirukkoló orlandói centert McDyess és Rasheed Wallace, de főképpen a rengeteg besegítés mindössze 8 pontra, 3 mezőnykosárra redukálta, siralmas, 3/12-es mezőnymutatóval. (Ráadásul Howard az első hat pontját és egyetlen blokkját már 6 bő perc játék után regisztrálta az első negydben; kérdés, hogy akkor mi a fenét csinált a többiben...) Superman a negyedik negyedre kezdett besokallni frusztráló védekezéstől, és 8:20-szal a vége előtt kis híján verekedésbe keveredett az egyébként is temperamentumos Rasheed Wallace-szal.
Bár az orlandói csapattársak ennél jóval többet produkáltak, számomra mindössze Hedo Turkoglu utolsó három percben nyújtott játéka maradt emlékezetes: 3:05-nél bevágott egy triplát (82-83), majd a következő Magic-támadásnál (2:30 körül) még egyet (84-86), mellédobott egy betörést 1:45-tel a vége előtt (86-86), végül egy újabb betörésből kosarat szerzett 1:15-nél (86-88). Gondolta valaki az idény előtt, hogy ő lesz az Orlando clutch-playere egy ilyen fontos meccsen? Le a kalappal, még ha az utolsó betörést el is hibázta...
A túloldalon Richard "R.I.P." Hamilton a pleximaszk igazgatásai közben bedobált 32 pontot, Tayshaun Prince pedig az első negyed utolsó percében a leszaladással visszaérve, hátulról blokkolt egy zsákolást. Bár már akár meg is szokhattuk tőle, én azért megint nagyot néztem, és terészetesen az olimpiai csapatba követelem a vékonypénzű langalétát.
A Pistons elcsent egy meccset Orlandóban is, és ez már bizony elég lehet a detroiti üdvösséghez a jövő héten, Billups felépüléséről nem is beszélve.
A párharc állása: Detroit - Orlando, 3-1.
A Detroit elsősorban védekezésének köszönheti a szoros győzelmet, egészen konkrétan Dwight Howard megfékezésének. A Playoffban eddig óriási teljesítményekkel kirukkoló orlandói centert McDyess és Rasheed Wallace, de főképpen a rengeteg besegítés mindössze 8 pontra, 3 mezőnykosárra redukálta, siralmas, 3/12-es mezőnymutatóval. (Ráadásul Howard az első hat pontját és egyetlen blokkját már 6 bő perc játék után regisztrálta az első negydben; kérdés, hogy akkor mi a fenét csinált a többiben...) Superman a negyedik negyedre kezdett besokallni frusztráló védekezéstől, és 8:20-szal a vége előtt kis híján verekedésbe keveredett az egyébként is temperamentumos Rasheed Wallace-szal.
Bár az orlandói csapattársak ennél jóval többet produkáltak, számomra mindössze Hedo Turkoglu utolsó három percben nyújtott játéka maradt emlékezetes: 3:05-nél bevágott egy triplát (82-83), majd a következő Magic-támadásnál (2:30 körül) még egyet (84-86), mellédobott egy betörést 1:45-tel a vége előtt (86-86), végül egy újabb betörésből kosarat szerzett 1:15-nél (86-88). Gondolta valaki az idény előtt, hogy ő lesz az Orlando clutch-playere egy ilyen fontos meccsen? Le a kalappal, még ha az utolsó betörést el is hibázta...
A túloldalon Richard "R.I.P." Hamilton a pleximaszk igazgatásai közben bedobált 32 pontot, Tayshaun Prince pedig az első negyed utolsó percében a leszaladással visszaérve, hátulról blokkolt egy zsákolást. Bár már akár meg is szokhattuk tőle, én azért megint nagyot néztem, és terészetesen az olimpiai csapatba követelem a vékonypénzű langalétát.
A Pistons elcsent egy meccset Orlandóban is, és ez már bizony elég lehet a detroiti üdvösséghez a jövő héten, Billups felépüléséről nem is beszélve.
A párharc állása: Detroit - Orlando, 3-1.