De most ment le a Boston-Phoenix, megalázó bostoni (hazai) győzelemmel végül, aminek számos tanulsága lehet. Bár a Shaq-trade fényesen muzsikálni (mekkora képzavar, nézőim!) látszik a kezdeti botladozások után, a csúcsformában lévő Boston idegenben még sok ennek a Phoenixnek. Az a csapat, amiben egyszerre van pályán Amare Stoudamire és Shaq O'Neal, nem engedheti meg magának, hogy lepattanóban és büntetőterületen belül szerzett pontokban is súlyosan alázzák. Ezt nem lehet megmagyarázni.

A Boston elképesztően precízen működő gépezetnek tűnt. Két ilyen brutális centerszerűség, mint Shaq és Stoudamire gyakorlatlag nem jutott támadópattanóhoz, mint ahogy tanítják, minden védőpattanónál három bostoni zárta a gyűrű körüli területet. A harmadik negyedben Stoudamire-t meg egyszerűen levették a pályáról, miközben a túloldalon hülyére játszották a helyzeteket. (Jó, hát  a játékvezetők sem a vendégek felé fújtak. Például amikor Rondo nyilván tök szándékos faltot ütött O'Nealen, két kézzel belecsimpaszkodott az egyik karjába, O'Neal meg kicsit eréjesebben próbálta lerázni, és végül ő kapott sportszerűtlent. De nem ezeken múlt, nyilván.) Kínos hibák, mini kettőben is ciki eladott labdák, lépéshibák, elképzelés nélküli támadások. (Egy olyan csapattól, ahol Steve Nash az irányító!) Aztán meg amikor nagyon kellett, Pierce onnan dobta be, ahonnan akarta.

Szubjektív vonal, de ez a Boston szerintem az utóbbi húsz év legellenszenvesebb csapata. Nehezen tudnám megmagyarázni, miért. Az arcok. A karakterek. Meg az idióta fejpántok. Utoljára a 89-90-es Bad Boys Pistons állt ennyire szörnyű alakokból. Rajon Rondo? Ray Allen? Paul Pierce? Uh.

Pedig nem lennék alapból Celtics-ellenes, sőt. A McHale, Bird, Parish frontline-ért odáig vagyok, Bill Russelért még inkább. De az élet legnagyobb igazságtalanságának tartanám, ha Rondóból, Allenból és Pierce-ből bajnok lehetne. És Kevin Garnettből, aki nem ellenszenves játékos, de nem is igazi nyerő alkat nálam. Hiába MVP-znek olyan elszántan a bostoni szurkerek.

Egyébként azt meg tudja magyarázni valaki, hogy Török Péter miért hívja O'Nealt "holdvilágképűnek"? (És még örül is, hogy mennyire szellemes.) A holdvilágképű kifejezést a nagy, széles, telt arcú és sápadt emberekre szokták használni, ehhez képest Shaq kifejezetten bogyófejű, és néger, tehát a legkevésbé sem sápadt. Látott már valaki barna holdvilágot? Vagy ez az Another Side of The Moon?