Sárik Attila elemzését olvashatják a litván csapatról.
Ha a jelenkori litván kosárlabdáját akarjuk megismerni, akkor a nyolcvanas években kell kezdenünk, amikor a Szovjetunió válogatottja gyakorlatilag végigverte a világot – európa (1985)- világ (1982)- és olimpiai bajnok (1988) lett. Annak a csapatnak a gerincét a Zalgiris Kaunas játékosai alkották, akik nemzeti hőssé avanzsálódtak: Sabonis, Marciulionis, Chomicius és Kurtinaitis. Litvánia 1991-es függetlenné válását követően a balti nemzet alakulata megőrizte pozícióját a közvetlen élmezőnyben: a barcelonai olimpián bronzérmet szerzett, majd ezt megismételte Atlantában és Sydneyben is. A legutóbbi, athéni olimpián szintén eljutott az elődöntőbe, de végül csak a negyedik helyen végzett. Az kontinensviadalokon is rendre az élmezőnyben szerepeltek (az EB-t 2003-ban megnyerték, 1995-ben ezüstöt, 2007-ben bronzot szereztek). Litvánia – az Egyesült Államok mellett – az egyetlen olyan válogatott, amely az elmúlt négy olimpia mindegyikén elődöntőbe került.
Minden idők legnagyobb litván játékosa Arvydas Sabonis volt, a 220 cm-es óriás, aki kiválóan bánt a labdával és óriási játékintelligenciával bírt. Az ő átigazolásához a tengerentúlra egyes legendák szerint a felső pártvezetés és a KGB jóváhagyása is szükséges volt. Ha a sérülések elkerülték volna, akkor minden idők egyik legjobb kosárlabdázójaként tartanánk nyilván.
A kosárlabda Litvániában nemzeti sport. Valahol ugyanazt jelenti egy sportágban összpontosulva, mint nálunk a vízilabda és a vívás együtt, vagy mint most Montenegróban a vízilabda. A kosárlabdázók nemzeti hősök, idolok, a nemzeti válogatott mérkőzéseit az ország teljes közvéleménye figyelemmel követi. A válogatott mellett a legnépszerűbb csapat a Zalgiris Kaunas és a Lyetuvos Rytas (mindkét csapat az Euroligában szerepel).
A jelenlegi litván válogatott legnagyobb ereje az egységben rejlik. Nincsenek nagy sztárok – kivétel talán Jasikevicius, aki az olimpia legjobb irányírója -, nagyon jól járatják a labdát, sokat passzolnak, kívülről nagyon jól dobnak, és kiegyensúlyozottan védekeznek. Semmi extra, semmi felhajtás. Éppen ez a kiegyenlítettség a gárda legnagyobb előnye. A játékosok persze élgárdákban edződnek: Linas Kleiza (Denver Nuggets), Sarunas Jasikevicius (Panathinaikos Athen), Ramunas Siskauskas (CSKA Moszkva), Simas Jasaitis (TAU Ceramica), Kaukenas és Lavrinovis (Miontepaschi Siena). Jasikevicius próbálkozott az NBA-vel is, de kölcsönösen nem jöttek be egymásnak és a litván kisember visszaigazolt Európába, ahol többször választották MVP-nek. Az athéni olimpián aztán nemes bosszút állt a jenkiken, és – gyakorlatilag – egy személyben verte meg őket. Kiemelkedő tudású játékos Ramunas Siskauskas, remek keze van, de már nem a leggyorsabbak közé tartozik, valamint Linas Kleiza, aki még fiatal és nagy jövő előtt áll.
Vannak nagy hiányzók is, akikkel kiegészülve – talán – a legnagyobb esélyes is lehetne a csapat. Zydrunas Ilgauskas (Cleveland Cavaliers) a 222 cm-es center, akit csapata nem engedett el az olimpiára, mivel féltik a sérüléstől (érdekes, hogy csapattársa, a nyilván lényegesen nagyobb értéket képviselő LeBron James nem annyira sérülékeny – a klub szerint). Darius Songaila (Washington Wizards) a felkészülés során sérült meg, ő azért nem vehet részt a játékokon, Arvydas Macijauskasnak (Olympiakos Pireus) pedig hátbántalmai vannak.
A jelenlegi mezőnyből – véleményem szerint – az USA és a spanyol csapat jobb, az orosz, görög csapat pedig azonos erősséget képvisel, de ez majd kiderül a torna végére. Azonban, ha jó napot fognak ki a litvánok, nem biztos, hogy megállíthatja őket bárki.