Az olimpia az egyetlen olyan torna, amelyiken szinte mindenki az amerikai csapat ellen szurkol, mert a legnagyobbnak és legjobbnak el kell hullania, nincs mese. Pekingre nagyjából elnöki figyelem mellett válogatták össze a legjobbakat, így még korunk legnagyobbja, Kobe Bryant is visszavedlett a Team USA-mezbe.
Hol van már a Dream Team? Sehol, pedig az idei keret van olyan színvonalas, mint az 1992-es volt. Persze nem lehet azt mondani, hogy Kobe olyan jó, mint Jordan, Wade meg jobb Larry Birdnél, Lebron pedig Barkleynál, de az tény, hogy most a lehető legerősebb kerettel jönnek:
Deron Williams, Chris Paul, Jason Kidd, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Michael Redd, LeBron James, Carmelo Anthony, Tayshaun Prince, Carlos Boozer, Chris Bosh, Dwight Howard
Ha őszinte akarok lenni, a Kidd, KB, Wade, LJ, Anthony, Howard sor zseniális, cserébe Williams és Boozer, védekezni Prince. Az örök problémájuk, hogy a sztárok hogyan tudnak együttműködni, most nem került még elő, Lebron szerint nagyon jó a kémia most. De az biztos, hogy az éles meccseken az olyan győztes-típusokat, mint Kobe, Lebron vagy Wade, nehéz lesz a másiknak alárendelni, mégis csak el kell közöttük osztani 60 pontot (ami fejenként 10-15 támadás alsó hangon). A Kanada elleni győzelem pedig lehengerlő volt, 60 ponttal bárkit megverni, az már nagy szó. De ők olimpia címet akarnak, mert az utóbbi 7 év annyira kínos, hogy ziccerezni is pironkodva mentek be a palánk alá, és csak sötétben edzettek.
Hiába Amerika a kosárlabda maga, ha 2002-ben csak hatodikok lettek a világbajnokságon, a 2004-es olimpián és a 2006-os vébén pedig bronzérmet szereztek csak. A kosárlabda mindenhol óriásit fejlődött, most már nem csodálni, hanem elverni és megalázni mennek Amerikát az ellenfelek, mivel a verhetetlenség mítoszát örökre elvesztették azzal, hogy nagypofájúak voltak, és nehezn tudták nyaranta motiválni a több tízmilliót kereső sztárokat, akik a világ legerősebb bajnokságában minden nap megmutatják, hogy ők a legjobbak. Jöttek mindenféle B-csapatokkal, és a legyőzhetetlen Amerika elveszett, még George W. Bush is beállhatott volna pattogtatni.
Van amerikai, jugoszláv és orosz iskola is, amelyek közül a leglátványosabb az amerikaiaké, gondoljunk csak a Dream Teamre vagy Vince Carterre, amikor átugrotta a 218 centis franciát (Frederic Weiss).
Az NBA 30 százaléka már külföldi játékosokból áll, ami egyfelől a liga terjeszkedési vágyának, másfelől a rendkívül sok jó külföldi kosarasnak köszönhető: Gasol, Ginobili, Scola, Oberto, az olimpia kabalája, Yao, vagy a legjobb nem amerikai, Dirk Nowitzki.
Mit várok az amerikai csapattól? Hogy kreativ és gyors kosárlabdát játszanak az igazi magas emberek hiányában. Igazság szerint kintről és bentről is életveszélyesek (soha ne feledjük, az európai hármas ott tiszta open, kínos kihagyni), védekezni hozták Boozert, Prince-t, de Wade és Kobe is jó ebben a műfajban.
Kidd+Paul+Williams: az utóbbi évek legerősebb játészervező hármasa. Kidd gyors, jól osztogat és látványos játékra ösztönöz, Paul simán dob 20 pontot bármikor, míg Williams olyan, mint a fiatal Kidd. Az igazi kérdés, hogyan osztják el a pontokat Kobe, LeBron, Wade között, mert ez visszafele is elsülhet. Ja, és Melo ide be sem fért, ennyire erősek a legjobbak.
Az egyes, kettes, hármas poszton megkérdőjelezhetetlenek, négyesen Bosh és Boozer semmi extrát nem nyújtanak, viszont küzdeni tudnak, míg ötösen a legsebezhetőbbek, mivel az egyetlen igazi magas emberük Dwight Horward, akinek az Orlandóban nagyon nagy idénye volt, de nem az a duplaszálkás center, bár nem féltjük.
A négy között lehet elég bajuk, főleg, hogy ők a legsúlyosabb cirkuszi attrakció, nem is laknak az olimpiai faluban, ráadásul titkon mindenki azt szeretné, ha elvernék őket. Mindenki ezt szeretné, de közben az ellenkezőjét is.
