Most, hogy  a legnagyobbak - játékban, nem méretben - gyűrik egymást a konferencia-döntőkben, eljött az ideje, hogy megemlékezzünk a legkisebbekről - méretben, nem játékban. A válogatási elv igen egyszerű volt, kiválasztottam a 175 centis (5’9”) magasságot, ez alatt kerestem meg a legjobb NBA játékosokat. (Meg kell jegyeznem, hogy Magyarországon régebben(?), ha valakit kadett korában 185 alá prognosztizáltak, azt a legtöbb egyesülettől elzavarták. Mi persze annyira jók vagyunk kosárlabdában, hogy ezt is megtehetjük.)

Az NBA-ben jelenleg két játékos van 175 alatt, az 5’9”-en feltüntetett, de valójában csak 5’7.75” (172 cm) magas Nate Robinson és mindjárt az NBA történetének második legalacsonyabb játékosa, Earl Boykins, aki masszív 165 centi magasból kémleli a világot. Miután ezeknek a játékosoknak nem csak extra-szupertehetségesnek kell lenniük ahhoz, hogy bekerüljenek az NBA-be, de a méreteikből fakadó előítéletekkel is meg kell küzdeniük, nem kívánok minőségi sorrendet felállítani a miniatűr óriások között, így ligába lépésük időrendjében ismertetem őket.

Calvin Murphy

A 175 centi magas Murphy 1970-től 1985-ig szaggatta kegyetlen sebességgel az NBA parkettáit. Az akkori San Diego Rockets a draft második körének első helyén választotta, amit a hihetetlen tehetséggel megáldott Murphy busásan meg is hálált. Murphy-t mint kitűnő védőt és félelmetesen pontos kezű dobót ismerhette meg a közönség. Utóbbit mi sem jelzi jobban, minthogy egészen 1994-ig, Hakeem Olajuwon tizedik Rockets-es szezonjáig ő volt a klub legtöbb pontot szerző játékosa. Büntető százalék tekintetében harmadik a liga örökranglistáján (89.2%), a ’80-81-es szezonban pedig félelmetes, 95.8%-os pontossággal bírt a vonalról „hajigálni”, felállítva a legtöbb egymás után bedobott büntető (78) csúcsát is. Ebben az évben amellett, hogy 57 pontot ejtett a Spurs ellen, egészen az NBA döntőig vezérelte csapatát, ahol a Larry Bird-féle Boston Celtics állta útjukat. Az egyszeres All-Star játékos (1979) 17.9 pontos és 4.4 gólpasszos átlagokkal vonult vissza ’85-ben, a Rockets ezzel egyetemben 23-as számú mezét is kivonta a forgalomból, majd 1993-ban beválasztották a Basketball Hall of Fame-be. További érdekesség, hogy Murphy Shawn Kemp elődjének tekinthető abból a szempontból, hogy sikerült 14 gyereket gyártania 9 különböző anyának (és ebből csak egy volt a felesége). 

Michael Adams

Adams ugyan 5’10”-es (178 cm) játékosként szerepel a nyilvántartásokban, azonban élek a gyanúperrel, hogy a valóságban ő sem érte el a hivatalos magasságát. Minden esetre a Kingsben és Bulletsben pattogtató zsebrakéta mindenképpen ide kívánkozik listánkra, mivel ő a valaha volt legalacsonyabb játékos, aki tripla duplát (három statisztikai kategóriában kétszámjegyű teljesítmény) ért el. 1991-ben kétszer is sikerült ezt kiviteleznie, igaz előbbi a „triple bumble” kategóriába esik, 17 pontja és 10 gólpassza mellett 10 eladott labdát vésetett a statisztikai lapra. Megjegyezném, hogy triple bumble-t is csak a legnagyobb játékosok szoktak összehozni (Barkley, Drexler, Hill, Kidd, Duncan, Pierce, Howard, vagy éppen Ming), mivel mindenki mást az ötödik eladott labda után az öltözőig zavar az öltönyös úriember a pad mellől. Második tripla duplája sokkal szebbre sikerült, a New Jersey Nets ellen 45 pontja mellé 11 lepattanót és 12 gólpasszt gyűjtött. Ez és az egész 1990-91-es szezonban nyújtott kiváló teljesítménye (26.5 ppg, 10.5 apg) 1992-ben egészen az All-Star-ságig repítette. Tíz éves NBA karrierje során 14.7 pontot és 6.4 asszisztot átlagolt és máig a liga legjobbjai között van a hárompontos kísérletek és dobások számában.

Spud Webb

Anthony Jerome Webb az egyik leghíresebb a kisemberek közül az NBA-ben, köszönhetően 1986-os Slam Dunk győzelmének. A 168 centis (5’7”) Webb Dominique Wilkinset győzte le a zsákolóverseny döntőjében, aki Webb elmondása szerint korábban nem is látta zsákolni atlantai csapattársát. A harmadik legalacsonyabb NBA játékosként számon tartott Webb 1985 és 1992 között 12 évet játszott az NBA-ben (9.9 gólátlag) és noha Hawks játékosként vált ismerté, de kezdőként csak a Sacramento Kingsben lépett rendszeresen pályára ’92 és ’95 között. Általános vélemény, hogy Webb a zsákolóversenyen nyújtott teljesítménye miatt túlértékelt volt, *védekezésben mindig nagy kockázatot jelentett, és pontszerzőként, vagy labdaosztóként sem tudott igazán nagyot alakítani. 

*Az ő idejében az NBA-ben a zónavédekezés nem volt megengedett, így az alacsony irányítókat be lehetett vinni a palánk alá, ahol a magasabb irányító aztán könnyen érvényesíthette testi fölényét.

Muggsy Bogues

Tyrone Curtis Bogues a valaha volt legalacsonyabb NBA játékos a maga 160 centijével (5’3”), mégis számos fórumon őt tartják ez egyik legjobb kisembernek az amerikai topligában. Ez persze köszönhető a híres Space Jam című filmben nyújtott alakításának is, ahol többek között tőle és csapattársától Larry Johnson-tól lopják a földönkívüliek kosárlabda képességüket, akik a Bugs Bunny oldalán pályára lépő Micheal Jordan fémjelezte csapattal játszák a (képregény-)világ sorsát eldöntő kosármeccset. A Wake Foresten utolsó évében 14.8 pontot, 9.5 gólpasszt, 3.8 lepattanót és 3.9 (!) labdaszerzést jegyző Bogues 1986-ban világbajnok lett a Team USA színeiben. A kis méretei mellett félelmetes sebességgel és labdaérzékkel megáldott játékost ugyanezen évben a Washington Bullets tizenkettedikként választotta a drafton, ahol a 231 centis (7’7”) Manute Bol csapattársa lett. Bogues 14 szezont húzott le a ligában, mellesleg sokkal eredményesebbem a nála 71 centivel magasabb Bol-nál, 5 csapat színeiben, de a Charlotte Hornets generálisaként vált igazán ismertté. Alonzo Mourninggal és Johnsonnal a liga egyik legizgalmasabb trióját alkották az akkor induló dél-karolinai csapatban, hihetetlen népszerűségnek örvendve. A 7.7 pontos, 7.6 gólpasszos és 1.5 labdaszerzéses karrier átlaggal rendelkező játékos mindmáig a Hornets színeiben a legtöbb percet, gólpasszt és  labdaszerzést jegyző játékos, aki nem mellesleg 1996-ban kiosztott egy sapkát Patrick Ewing-nak (213 cm). Bouges állítása szerint középiskolában tudott zsákolni is, valamint amikor 2005-ben a Charlotte Sting WNBA csapat edzője volt, közel 8 centivel volt alacsonyabb a csapat legkisebb (női) játékosánál. 

Earl Boykins

Boykins alulról a második magassági listánkon 165 centis (5’5”) alacsonyságával, aki még az Eastern Michigan egyetem színeiben 26.8-as pontátlagával második volt az NCAA ranglistáján végzős évében. A „double digit midget” névre elkeresztelt, roppant ponterős (legjobbja 15.2 pont 28.3 perces átlaggal) Boykins 10 NBA szezonja alatt nyolc csapatnál fordult meg, de csak a Denverben láttak benne annyi fantáziát, hogy hosszú távú szerződést ajánljanak számára. Boykins több alkalommal is 30 pont fölé jutott már egy meccsen, 36 pontos karriercsúcsát kétszer is elérte, azonban a korábban már említett post up-tól való félelem nyomán sok csapat nem szívesen lát egy ekkora játékost keretében.

Tény, hogy ha Boykins a pályán van, nem ajánlatos emberfogást védekezni, azonban a padról gyors játéka és még gyorsabb dobómozdulata révén olyat tud hozzátenni csapata játékához, amire csak a legnagyobbak képesek. 2005-ben a Nuggets játékosaként felállította a legtöbb hosszabbításban szerzett pont rekordját, amikor is Sonicsot kergette őrületbe 15 pontjával (Gilbert Arenas azóta ezt megdöntötte 16-tal). A mindössze 60 kilós, mondhatni gyerek testű Boykins, több forrás szerint is 140 kilót tud fekvenyomni.