Az utolsó idegenbeli mérkőzést csak elhozta a jobb kosárlabda csapat. Azon lehet vitatkozni, hogy melyik egyletet nézné az ember szívesebben a Lakers ellen, az általában dög unalmasan játszó Spurst, vagy Chris Pault aki betörésből oktat a nála fejjel magasabbak között, de a Spurs jobb csapat (az idén még). A Hornetsnél még hiányzik az az 1-2 ember, aki át tudná segíteni őket egy olyan negyeden, mint most a harmadik volt. Tudni illik az egész 12 percben nem sikerült a Hornetsnek két kosarat dobi egymás után. Így pedig nehéz meccset nyerni, főként ha a csapatodnak nem a védekezés az első számú fegyvere. Monhatjuk úgy is, hogy a Hornets egy Robert Horryra van a konferencia döntőtől, és még egy igazán jó játékosra CP3-on kívül a nagydöntőtől.

Amúgy Duncannek sikerült az első félidőben jobb napot kifognia New Orleansban, Ginobili és Parker pedig nagyon jól játszott, és a kiegészítő emberek is hozták a magukét, így pedig a Hornetsnek kevés esélye volt. A negyedik negyedben ugyan 3 ponton belül kerültek, de a potenciális egyenlítő hármas kimaradt (Pargo), onnantól pedig jött a faultolás, és a vonalról kialakult a 91:82-es végeredmény.