A választók gyakran a politikus fontos személyiségjegyének tekintik sporttudását, írja a New York Times tavaly nyári cikke. Kennedy vitorlástudása, Bill Clinton golfbemutatója, Orbán Viktor fociképessége vagy John Kerry szörfleckéje a szemünkben mégis eltörpül amellett, hogy Barack Obama kiváló streetballos, keményen zár el és (csodás lehetőség!) jól használja a könyökét.
A kis Obama Hawaiin, a középiskolában lett kosárlabdafüggő, Julius Erving poszterrel a falán ébredt minden reggel (tudják, ő az az ikonikus figura, aki először zsákolt büntetőről). Mégsem az amerikai sztereotípiáknak megfelelő kosaras közegre kell gondolni, ha a nyurga szenátort elképzeljük, amint a büntetősaroknál beleáll a tempóba.
A kenyai apától és fehér mamától született politikus apa nélkül, multietnikus közösségben, de kevés fekete jelenlétében nőtt fel: iskoláiban bőrszínével erősen kisebbségben volt az osztálytársak között. A kosárlabda volt az első lehetősége az életben, hogy kicsit közelebbről, akár könyök-homlok közelből találkozhasson más afroamerikaiakkal. "Legalább a pályán megtaláltam a sajátjaimat" - fogalmazott a New York Times-nak. (Bár a középiskolai csapatát megörökítő fotó nem erről árulkodik.)
Sajnos most mással van elfoglalva az egykori, balkezes bedobó, most épp arra készül, hogy megszerezze az Egyesült Államok elnöki címét. Néha játszik egyet, például Kuvaitban a katonai bázison, de most már nem streetballozik Hawaiin a haverokkal a strand mellett. Szállodai edzőtermekben, futópadon rohangászik, és ahogy tavaly júniusban egy tévéinterjúban elárulta, előfordul, hogy éjszakánként a kosarazással álmodik.
Bizonyítékként pedig itt van két videó. Az elsőn a középiskolás Obamát látjuk bal ziccert és büntetőt dobni, 23-as mezben. (Michael Jordan óta szentségtörő a 23-as mez viselése, de elképzelhető, hogy az alábbi videó - amelyről nem tudjuk, mikori - Jordan pályafutása előttről származik.):
A másodikon pedig már mint szenátor vág be egy hármast: