Nyolc napja van O'Neal a Sunsnál, még nem várhatunk el tőlük sokat, ennyi idő alatt én a saját öltözőmet sem találnám meg, de nézzük, mit tettek eddig. O'Neal annyit játszik, mint Nash, vagyis 32-35 percet, kérdés az, miért verték szét a Sunst egy center miatt ilyen gyorsan? Shawn Marion stabil 20 pont feletti játékos volt (double-double érzékenységgel megáldva), aki még védekezni is tudott. Helyette O'Neal 5-7 pontokat dobál, a pattanók meg a kezébe esnek, még is csak 150 kiló.

Szóval D'Antoni bedobta a mélyvízbe a Big Aristotle-t, de elfelejtkezett arról, hogy a Sunsnak teljesen idegen egy ilyen center, ahogy O'Nealnak is a rohanós lövöldözés, plusz Nash egy sokat mozgó irányító, akinek kell a hely a pályán. Mit kapott? Folyamatos felállt védelem elleni játékot, amiben nincsen semmi helye. Ne felejtsük el, mennyivel könnyebb besegíteni egy irányítóra egy lehorgonyzott center mellől.

116:86 - Ezt sportszakmailag picsázásnak hívják, nincs rá jobb szó. A Suns legnagyobb veresége volt idén, óriási pofon, de legalább van honnan felállni. Az állandóan bajnoki gyűrűről álmodozó Suns olyan összeszedetlen és gyenge volt. Viszont a Detroit Pistons borzalmasan erős, már-már nagydöntőbe illően játszottak, meg akarták mutatni a nyugatnak, mi vár rájuk. Iszonyatos kemény védekezés, könyörtelen befejezés: Rasheed Wallace 22 pontot dobott, Richard Hamilton és Hayes 18-18-at, Billups 14-et.

A legfontosabb: kitalálni a játékot. Megmondani, kik vagyunk. Mert csapatban ezt a problémát nagyon nehéz megoldani, és még nehezebb abban hinni, hogy egyénileg mindent le tudunk győzni.