Nehogy kapjunk a fejünkre, hogy minket csak a csajok kinézete érdekel, a javíthatatlan szakmaőrültek kedvéért ismét megvizsgáltuk az Olimpia kosártornájának női mezőnyét, ezúttal azonban kizárólag sportoldalról. Hatodszor az amerikaiak, negyedszer az oroszok (ebből kettő Szovjetunióként, egy pedig FÁK-ként), vagy először bárki más?
Emlékeztetőül:
2004. Olimpia, Athén: 1. Egyesült Államok 2. Ausztrália 3. Oroszország 4. Brazília. Döntő: USA - AUS 74 : 63
2006. világbajnokság, Brazília: 1. Ausztrália 2. Oroszország 3. Egyesült Államok 4. Brazília. Döntő: AUS - RUS 91 : 74.
Nem túl változatos a névsor, és előrebocsátjuk: a brazilok kivételével ezekre a csapatokra számítunk most is. A FIBA aktuális világranglistáját is ez a négy csapat vezeti, az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Magyarország a 23. helyen van, 3 (köztük két európai) olimpiai résztvevőt is megelőzve.
Röviden a torna lebonyolításáról, hátha valakinek újat mondunk: két hatos csoport, 4-4 továbbjutó, negyeddöntő (A1-B4, A2-B3, A3-B2, A4-B1), elődöntő, bronzmeccs, döntő. A meccseket 2 naponta tartják, 1. forduló aug. 9-én lesz, a döntő pedig aug. 23-án, magyar idő szerint 16:00-kor.
Na essünk neki!
A csoport: Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Fehéroroszország, Lettország, Oroszország
Egyértelműen ez az erősebb és kiegyensúlyozottabb csoport, ahol főleg a 4., még éppen továbbjutó helyért várunk hatalmas harcot a lettek, a koreaiak és a fehéroroszok között.
Ausztrália: Rögtön az egyik legnagyobb esélyessel nyitunk. Sőt! Szerintünk ők a befutók (már csak azért is, hogy ne az amerikaiakat mondjuk). Az Opals (ez a becenevük) az aktuális világbajnok, emellett az utóbbi két olimpia ezüstérmese. Fantasztikus csapat: edzőjük, Jan Stirling korábbi válogatott, 1995 óta dolgozik a nemzeti csapat mellett, 2001-ig másodedzőként, azóta szöv. kap.-ként.
Van két megatapasztalt, 30-on felüli irányítójuk (Bevilaqua - 36, Harrower - 33), a többiek pedig a legjobb korban vannak, említetteken kívüli legidősebb játékosuk 28 éves. Aki nem otthon játszik, az szinte kivétel nélkül európai nagycsapatban pattogtat (Jekatyeringburg, Bourges, Szpartak Moszkva, Basket Parma), nyáron pedig a WNBA-ban. A gárdára jellemző a hatalmas harci szellem, az agresszív védekezés és persze az ebből adódó labdaszerzések utáni villámgyors lerohanás, no meg persze a feszülős mez, ami valakin jól áll, valakin kevésbé.
A felkészülési meccsek során meggyőző eredményeket produkáltak, agyonverték a brazilokat (Jackson nélkül, 85:62), az oroszokat 4 nap alatt háromszor győzték le (65:61, 68:51, 98:56), Malit 70-nel alázták (jó, Mali, de még a mi "kétlabdás" hősünk, Ernő által vezetett férfiválogatottunk sem kapott ki ennyire Zaragozában a spanyoloktól). Kis szépséghiba, hogy kikaptak az előolimpián Kínától és Új-Zélandtól, igaz ez még áprilisban volt (Legfrissebb: eredmény a Diamond Ball-ról: USA - Ausztrália 71:67).
Extraklasszisuk is van, ki ne tudná: Lauren Jackson. Még csak 27 múlt, de már hihetetlen az egyéni és csapatbeli sikerlistája (mindenféle MVP, euroliga-győzelem, WNBA all-star, világbajnoki cím, egyebek). Ha ő Michael Jordan, akkor Penny Taylor Scottie Pippen. Meg a 2006-os vb MVP-je is! Kiscsatár-erőcsatár párosuk gyilkos fegyver. Mindenképp beléjük akartunk kötni valahol, így kitaláltuk, hogy gyenge (mármint a többihez képest) posztjuk a klasszikus 5-ös. LJ jobban érzi magát 4-esben, bár nem kell félteni, ha bent kell harcolni vagy lepattanót kell szedni, Batkovic kétségtelenül tekintélyes méretekkel bír széltében és hosszában is, de mi nem hiszünk benne, Grima az ausztrál bajnokság legjobb lepattanózója volt, de kétséges, hogy ez itt mire elég, rajtuk kívül meg csak Randall van, aki Grimához hasonlóan nagyot még csak otthon alakított.
A csoportmeccseken nem valószínű, hogy megszorítják őket, csupán a brazilok (aug. 11.) és oroszok elleni mérkőzéseik lehetnek érdekesek (aug. 17.), de tippünk szerint először az elődöntőben kell csak igazán odatenniük magukat.
Oroszország: A legnagyobb kérdőjel, mert bombaerős csapatuk van játékosneveik, iletve régi és közelmúlt-beli eredményeik alapján (elég csak a 2006-os világbajnoki elődöntőn mutatott játékukra emlékezni az USA ellen), de mégsem tiszta a kép. A vb-ezüstérmes csapatból kilencen most is itt vannak, ez alapján nem gyengülhettek, egyetlen jelentősebb hiányzójuk abból a gárdából Arteshina. Mindezek ellenére a felkészülési mérkőzéseken egymást érték a kisebb-nagyobb blamák: a már említett 3 zakó az ausztráloktól, moszkvai égés a Valdemoro nélkül felálló spanyoloktól, vereség a lettektől, megaláztatás az USA által, végül Mali dicsőségesnek nem nevezhető, 27 pontos legyőzése.
Ez minden, csak nem meggyőző egy olyan csapattól, amit minimum dobogóra várunk. Ismerjük az orosz formábahozást más sportágakból is, így hiszünk benne, hogy jó szokásukhoz híven amikorra kell, addigra összeszedik magukat, és megszerzik az "A" csoport második helyét. Ha mégis elcsúsznának az időzítéssel, akkor viszont bajba kerülhetnek, mert a negyeddöntőben az amerikaiak vagy a spanyolok várhatnának rájuk.
Játékosaik három orosz szuperklubból kerülnek ki (UMMC Jekatyeringburg, CSZKA Moszkva, Szpartak Moszkva), ami gond lehet, hogy néhányan inkább csak epizódszerepre vannak kárhoztatva a külföldről dollármilliókért összevásárolt klasszisok mögött.
Kenguruföldről érkezett ellenfeleikhez hasonlóan ideális korban vannak: 25-30 évesek. Legújabb igazolásuk nem más, mint az echte amerikai irányító, Becky Hammon (egyes források szerint már annyira orosz lett a lelke, hogy becses neve Rebekka Khammon), akit nem is szeretnek emiatt a hidegháborús játszópajtáséknál. Itt jegyezzük meg, hogy júniusi, 24-es bő keretükben Beckynek még voltak hasonló módon orosszá lett honfitársai, de Deanna Nolan és Kelly Miller kiesett a szűkítéskor.
Legerősebb posztjuknak pont az tűnik, ahol az auszikra ráhúztuk, hogy gyengébbek. 2 méteren felüli centereik (Stepanova, Lisina) mellett további hárman fejelnék le fejük búbjával az 195 magasan lévő ajtófélfát, és még mindig marad 190-es játékosuk. Aztán ugye ott van még egy bizonyos Korstin, aki játéktudásával és külsejével is sokak kedvencévé vált, plusz az új távárisá, Becky. Akik meghatározzák játékukat (és eredményességüket), az várhatóan a Stepanova-Korstin-Hammon trió, de fontos pluszokat hozhat Rakhmatulina, Abrosimova, Shchegoleva is.
Játékosaikhoz hasonlóan az edzőt is az egyik sztárklub adja, Igor Grudin a CSZKA edzője civilben. A Szbornaját 2005 óta irányítja, a felemás emlékű Kapranov mestert váltva. Grudint azért is említjük meg külön, mert azt gondoljuk, hogy talán rajta múlik majd a legtöbb. Nem vitás, hogy remek játékosaik vannak, egyetlen kérdés, hogy milyen csapatot alkotnak majd, de ez olyan fajsúlyú, hogy a vesztüket is okozhatja. A jelek szerint a nagy eredmény eléréséhez egyelőre még nem muzsikálnak elég jól együtt, és nagyon fogy az idő, de a két csoportrangadóra (LAT - aug. 09., BRA - aug. 15.) még javulhatnak. Tornaeleji formájukat hozva nem hisszük, hogy az ausztrálokat megverhetik, így ezt a két meccset kell majd hozniuk a 2. helyért, amit szerintünk meg is tesznek majd. Legfeljebb nem...
Brazília: Előkelő (4.) világranglistás helyezésüket becsapásnak érezzük, ráadásul már a szépségversenyünkön is csalódást okoztak. A két évvel ezelőtti, hazai rendezésű vb-re nagy reményekkel készültek, aztán dobogóra sem kerültek. Azóta a csapat fele kicserélődött. Paulo Bassul (tavaly vette át a csapatot, egyébként a legtöbb válogatottat adó Ourinhos klubedzője) többek közt kihagyta egyik legnagyobb sztárjukat, a Vb-n közel 17-es átlagot produkáló Iziane-t (az olimpiai pótsleejtezőn mutatott gyenge formájára hivatkozva), valamint az ex-pécsi Erika de Souzá-t is. A nem otthon játszók középszerű európai csapatban töltötték az elmúlt szezont (Clermont Ferrand, Villeneuve-d'Ascq, Rivas Futura, Zaragoza, Gospic), illetve Graziane a Mizo-ban (legyünk elfogultak, ne vegyük egy kalap alá a többivel a mi csapatunkat).
A júniusi, spanyolországi pótselejtező tornát 4 győzelemmel (vs. Fiji-szk. 125:45, vs. ESP 71:68, vs. Angola 75:58, vs. Kuba 72:67) és egy vereséggel zárták (vs. BLR 79:86). Mivel kikaptak a negyeddöntőben, így ki-ki meccset játszottak az ötödik helyért, ahol a kubaiakat verték nagy harcban. Július végén simán kikaptak az ausztráloktól (62:85). Szóval azt tippeljük, hogy a 8-ba beférnek, de az lesz a végállomás számukra.
Lettország, Dél-Korea, Fehéroroszország: Hárman vannak, de várakozásunk szerint egyetlen továbbjutó hely marad nekik. Természetesen egymás elleni meccseik a legfontosabbak, de ha valamelyikük az orosz-brazil duó egyik tagját meg tudja lepni, akkor lépéselőnybe kerülhet a többiekkel szemben. Jacksonék ellen nem adunk esélyt nekik. Mi a lettekre szavazunk, és csak azért nem mondjuk, hogy nagyobb meglepetést okozhatnak, mert a negyeddöntőben valószínűleg az amik vagy a hispánok jutnak majd nekik. De azért szurkolunk nekik két okból is: 1. hogy ha mégis csodát tesznek, akkor mondhassuk, hogy mi megmondtuk. 2. egy név: Anete Jekabsone-Zogota. Fantasztikus játékos, minden jel szerint fantasztikus formában. A 2007-es év legjobb európai kosárlabdázójának választott hölgy (izé, asszony) a Diamond Ballon 34-et vágott 24 perc alatt az oroszoknak (nyertek is 75:69-re), majd 24-et dobott az amerikaiaknak (kalapleemeltető 76:86-os vereség a vége). Picit ront a képen utolsó meccsük, a kínaiaktól elszenvedett 63:51-es kudarc. Hazai földön egyeduralkodó az Euroliga-résztvevő TTT Riga, amelyik 4 játékost ad a válogatottba, Jekabsone és Kublina a Dinamo Moszkva sikereiért harcol, a többiek spanyol, francia, szlovák, vagy NCAA-csapatokban játszanak. Bízva Jekabsone klasszisában, mi őket várjuk továbbjutónak, és 50% esélyt látunk arra, hogy ezt hozzák is.
A koreaiakról aránylag keveset tudunk, a kínai/koreai mintára úgy készülnek, hogy a válogatott játékosok hosszú hónapokon keresztül együtt vannak, akár egy csapatban is játszanak. Mivel 1-2 kivételtől eltekintve kisebbek az ellenfeleknél, így főleg gyorsaságukra, kinti dobásaikra építhetnek. 2007. Ázsia-bajnoka (döntő: vs. Kína, 79:73) jól hangzó (7.) ranglista-helyezéséről azt gondoljuk, mint a brazilok esetében, és bár kétségtelenül megszorongathatják a többieket (főleg a lettek elleni rangadó lehet sorsdöntő - utolsó csop.forduló, aug. 17.), de nem őket várjuk továbbjutónak. Vegyes eredményeket hoztak a felkészülési meccseken is: kétszer verték Új-Zélandot, szűkösen kikaptak az Opalstól, tisztesen Kínától és Kubától, jobban az USA-tól. De komolyan veszik, az biztos, és pénzük is van a sportra, amire jó példa, hogy még Lauren Jacksont is meggyőzték, hogy egy szezon erejéig (ami náluk csak 3 hónap) a Samsung Bichumi csapatát erősítse. A hármasversenyben nekik 35% esély jutott szigorú matematikai alapokon fekvő számításaink során.
Végére maradtak a fehéroroszok, akiknek így már csak 15% maradt. Nekik már az is nagy dolognak számít, hogy kijutottak az olimpiára, amit a már említett madridi pótselejtezőn a brazilok felett aratott bravúros győzelmükkel értek el. Ha jó napjuk van, akkor a lettek és a koreaiak ellen mindenképp izgis meccset hozhatnak, ha meg nagyon jó napjuk van, akkor a 15% is ugrásszerűen megnőhet. De ezen már tényleg meglepődnénk. Mi mást játszanának az orosz kosárlabda-iskolán nevelkedett játékosaikkal, mint a fegyelmezett orosz-stílust, csak persze nem olyan minőségben (a 2007-es EB-selejtezők során még csalódást keltett kis hazánk kosaras berkeiben, hogy nem tudtuk megelőzni őket a csoportban - bár itthon megvertük őket, csak nem eléggé -, és ők jutottak ki az EB-re. Ezen viszont annyira fellelkesültek, hogy meg sem álltak az EB-bronzig!). A keret valamennyi játékosa idegenlégiós, általában nem euroligás csapatban.
B csoport: Csehország, Egyesült Államok, Kína, Mali, Spanyolország, Új-Zéland
A kevésbé izmos csoport, ahol az első 4 hely tisztának tűnik, legfeljebb a sorrend lehet kérdéses.
Egyesült Államok: Zsinórban negyedik bajnoki címükre hajtanak, utoljára a barcelonai elődöntőben kaptak ki a FÁK-tól (73:79), azóta 25 meccset nyertek zsinórban, ha csak az olimpiákat nézzük. Az ausztrálok melletti legnagyobb esélyes (itt is megjegyezzük a legfrissebb eredményt a Diamond Ball döntőjéről: USA - AUS 71:67) csapatában érdekes egyveleg alakult ki. Az idősődő, 30-on (Lisa Leslie már 36 múlt) felüli sztárok (Leslie, Thompson, Milton-Jones, Smith) valószínűleg utoljára veselkednek neki egy olimpiának, de már most kiváló ifjoncok vannak velük: Augustus, Fowles, Parker. Persze, az itt nem felsorolt játékosok (na jó, legyen: Bird, Catchings, Taurasi, Lawson, Pondexter) is egytől-egyig WNBA-csillagok, többszörös All-Star válogatottak. A csapat többsége (főleg, mióta a pénz nem probléma oroszhonban) a WNBA off-season-jában, ősztől-tavaszig Európában üti el az időt, kizárólag nagycsapatokban (Ros Caseres, Szpartak M., Fenerbahce, Dinamo M.), így a FIBA-rendezvények körülményei, apró szabálykülönbségei sem okozhatnak gondot számukra.
Erősek a palánk alatti harcokban, erősek közelről, középtávolról, távolról, kőkeményen védekeznek, minden labdát meg akarnak szerezni, amikből aztán 3-4 mp. alatt képesek befejezni a kontrát. Atletikus fölényük nagyobb a többi csapattal (kivételt képeznek az ausztrálok) szemben, mint amit a férfi válogatottjuk tud felvonultatni riválisaihoz viszonyítva.
Bár nagy változások nincsenek a keretben (a 2006-os VB-hez képest csak "perememberek" maradtak ki, de nyolcan itt vannak abból a csapatból), mégis attól tartanak, hogy az összeszokottság hiánya okozhat problémát, a Diamond Ball előtt alig 3-4 edzésen találkoztak. Ezt már több játékos is felvetette, de azért mi nem féltjük őket. Anne Donovan, a vezetőedző régóta benne van a szakmában, 2000 óta WNBA-edző (2004-ben bajnok lett a Seattle-vel), 1998 óta dolgozik a válogatott mellett, az athéni bajnokcsapatnak még nem, a vb-ezüstérmesnek már ő volt a vezetőedzője.
Amerikaiak lévén, nem áll távol tőlük a nagy sztorik megalkotása, heroizálása, így külön motiválhatja őket, hogy Leslie lehet az első kosaras, aki négyszeres olimpiai győztesnek mondhatja magát, hogy nem nagyon szeretik Hammont (itt épp Donovan kérdőjelezi meg Hammon hazafiasságát), és persze legfőképpen az, hogy a legutolsó világversenyen elvesztették egyeduralkodói státuszukat, amit hosszú évek óta stabilan tartottak. A barcelonai olimpia óta a mindenkori amerikai férfi válogatottat volt szokás Dream Team-nek nevezni, pedig a nőket csak a legritkább esetben tudták megszorítani is (nem beszélve arról, hogy az urak jó párszor leszerepeltek azóta). Ezt igazolják felkészülési mérkőzéseik eredményei is, ahol azt is sikernek könyvelhették el az ellenfelek, ha -15 körül végeztek. Kivételt jelent az előolimpián elszenvedett vereség a kínaiaktól és az ausztráloktól. A június-júliusi meccseken azonban már veretlenek maradtak, az oroszokat pl. 35 pontos különbséggel alázták meg, és ugye megverték az Opalst is.
A csoportkörben egyedül a spanyolok elleni derbi ígérkezik érdekesnek, erre aug. 15-én kerül sor. Biztos csoportgyőzelmet várunk tőlük, és az ausztrálokhoz hasonlóan először az elődöntőben ütközhetnek komoly ellenállásba.
Spanyolország: A lett válogatott kisebb csodája mellett tőlük várjuk a nagyobbat! Kérdés, hogy mennyire számítana csodának, ha négybe kerülnének, esetleg dobogóra állnának. A gárda játékosainak többsége otthon játszik, legtöbben (négyen) a bajnokcsapatban, a Ros Casaresben (8-ba jutottak az Euroligában). A válogatott remek együttest alkot, sok jó és egy kiemelkedő kosarassal. Természetesen Amaya Valdemoro-ra gondolunk, akinek tudása megkérdőjelezhetetlen, bár nem igazán tudunk vele szimpatizálni. De ez valószínűleg nem fog számítani Pekingben. Mint ahogy az sem, hogy Abaldevel és Martinezzel sokkal jobban ki tudnánk jönni. Az utolsó EB ezüstérmesének a hazai környezetben megtartott pótselejtezőn kellett kvalifikálnia magát Pekingre, de ezt minden megerőltetés nélkül abszolválták. Valdemoro mellett jó kinti dobóik (Aguilar, Revuelto, Maritnez) és erőteljes centereik, erőcsatáraik (Lima, Montanana, Nicholls) lehetnek a siker kulcsai. Szövetségi kapitányuk, Evaristo Perez igazi villámkarriert tudhat magáénak a női vonalon: alig egy évet foglalkozott a gyengébb nemmel, máris kinevezték a válogatott élére, amivel első világversenyén bezsebelte az eb-ezüstöt.
A felkészülés során a Moszkva-kupán (Valdemoro nélkül) simán verték az oroszokat (90:73), épphogy a cseheket (66:63), viszont meglepő vereséget szenvedtek a gyengébb izraeliektől (58:69). Mindenképpen jónak kell lenniük a csoport második helyére, ami a későbbiekben elődöntőt is érhet. Kulcsfontosságú lesz két csoportrangadójuk a kínaiak (aug. 09.) és a csehek ellen (aug. 13.).
Csehország: Ahol megállt az idő... Legalábbis női kosárlabda terén. Évek óta a Brno a király, 2006-ban még Euroligát is nyertek, a válogatott gerincét is ők adják (Machová, Vitecková, Vesela, Vecerova, Kulichova). A játékosok többsége kb. járókás koruk óta ismerik egymást, őket pedig ugyanettől a korszakuktól kezdve az évtizedes kapitányi (és brnói) múlttal bíró Jan Bobrovsky. Ennek köszönhetően szerintünk a legegységesebb csapatot alkotják (a kínai és koreai válogatottat és annak felépítési módszerét most hagyjuk), és pontosan ez a legnagyobb erényük! Igazi világklasszis nélkül is képesek kiváló teljesítményre, akár a legnagyobbak ellen is. Számunkra nagyon szimpatikus társaság, így sajnálattal jelezzük, hogy a spanyol-kínai-cseh hármasból csak a 3., azaz összesen a csoport 4. helyére várjuk őket, ami egyenlő a halálos ítéletükkel az elődöntő szempontjából. Bíztató lehet szurkolóiknak, hogy Moszkvában szoros meccset játszottak a hispánokkal, simán verték a spanyol-verő izraelieket (88:68), igaz viszont, hogy kikaptak a házigazdáktól (61:75).
Kína: A házigazdák, akiknél nem lehet tudni. Mivel nagyjából az összes sportág összes versenyszámának összes aranyérmét be akarják zsebelni (és ennek megfelelő elszántsággal és alázattal készültek is évek óta, néha katonaságot megszégyenítő fegyelemmel és módszerekkel), így semmin sem lepődnénk meg a részükről. A siker érdekében 2006 óta a híres ausztrál szakember, Tom Maher vezeti a nemzeti gárdát, első külföldi edzőként. Aránylag fiatal csapattal próbálnak minél tovább eljutni, természetesen mindenki odahaza játszik, bár már a WNBA-ban is kipróbálhatták korábban magukat ketten (Feifei Sui és Miao Lijie - a két legnagyobb sztárjuk). Tán valakinek meglepő lehet, de sokkal európaibb kosárlabdát játszanak, mint a koreaiak, akiktől a tavalyi Ázsia-bajnokság döntőjében kikaptak. Mindenképp figyelemreméltó, hogy az áprilisi előolimpiai tornát úgy nyerték, hogy megverték az amerikaiakat (a csoportmeccsen simán kikaptak - 61:86, de aztán a döntőben visszavágtak - 84:81) és az ausztrálokat is (67:64). Továbbá legyőzték itt a kubaiakat, az új-zélandiakat és a koreaiakat is.
Hatalmas előny lehet nekik a hazai pálya, de azért a négybe nem jutnak be - legalábbis szerintünk. Betoltuk a szépségversenyünkbe a csk-jukat, legyen elég nekik ennyi.
Új-Zéland és Mali: A Tall Ferns (az új-zélandi női válogatott beceneve) négy évvel ezelőtt hangos sikert ért el azzal, hogy bejutott a negyeddöntőbe (épp az előbb említett Tom Maher vezetésével). Most nem várunk tőlük hasonló bravúrt. A csapatból négyen pattogtatnak az NCAA-ben, akad egy a nagy szomszédnál idegenlégióskodó, míg a maradék hét játékos egy csapatot erősít, az ausztrál WNBL-ben induló Christchurch Sirens-t, ahol a 10 csapatos bajnokság 8. helyén végeztek legutóbb. Általában tisztes zakókra voltak jók a felkészülési meccseken (Kuba, Korea, Kína, USA), viszont sporttörténelmet írtak azzal, hogy áprilisban az előolimpián legyőzték az Opals-t (63:59). Ez korábban még sosem sikerült nekik. Félő, hogy most nem lesz visszavágó. Abszolút hiányposztjuk a center, itt nagyon nagy magassági (alacsonysági) hátrányba kerülnek a többiekhez képest.
A 2007-es Afrika-bajnokság győzteseként (döntő: vs. Szenegál, 65:58) és a coubertini hitvallás haszonélvezőjeként kvalifikálta magát az Olimpiára a mali válogatott. Felkészülési találkozóik legjobb eredménye, hogy az oroszoktól csak 27-tel kaptak ki, de az auszik elleni mínusz 69-et még ők sem tehetik ki az ablakba. Egyetlen nevet ismerhetünk a kosárlabdázás kapcsán, ő pedig a Gambrinus Brno bedobója, Hamchetou Maiga. Ő mondjuk nem rossz. A többiek neve más sportágból lehet ismerős: Coulibaly, Diarra, Diawara, Kanoute, Sissoko, Touré, Traoré. Mondanánk, hogy nem rúgnak labdába, de ugye ez egyfelől kosárpályán többnyire evidens, másrészről a keretükből kiragadott fenti névsor látványa minimum elgondolkodtató...
Összegezve: Szinte biztosak vagyunk az Ausztrália - Egyesült Államok döntőben, a másik két elődöntős helyre az orosz és a spanyol válogatottat várjuk, de ide már beférhetnek a brazilok is, nagy meglepetés esetén a kínaiak is. A legnagyobb kérdést és egyelőre megoldatlan rejtélyt pedig az orosz és a kínai válogatott jelenti számunkra, míg kisebb-nagyobb csodát a lettektől és a spanyoloktól várunk. Ha az új-zélandi, fehérorosz, mali válogatott bármelyikével találkoznánk a csoportmeccsek után, akkor pedig tényleg ledöbbennénk. Na, mi végeztünk, feldobhatjátok!
