Lakers-Jazz 109-98. Milyen simának tűnik így, pedig milyen feszült kis meccs volt. A második félidőre eltűntek a sokpasszos ziccerek, a látványos lerohanások, maradt a lökdösődés a lepattanónért, a kikönyökölt dobóhelyzetek.
Meg a parttalan bírói hülyeség. Először, hogy szanaszét tördelték a játékot jelentéktelen mezőnyfaultokat befujkálva (ez a Lakerst sújtotta inkább), másodszor gigantikus melléfújásokkal (Odom elleni óriásfault a harmadik negyed végén, Boozer kipontozása - teljesen szabályosan, nyílegyenesen, nyújtott kézzel ugrott föl Byranttel szemben, Bryant pedig lendületből nekicsapódott), de lehetne még sorolni.
És még egyszer: az eredményből nem látszik, mennyire kemény dolog volt ez. Úgy is, hogy Jazz nem nagyon jött hét ponton belülre.
Mert ugyan mi lett volna, ha.
Ha normálisan fújnak? (Boozerre is, Odomra is, mindenkire.)
Ha Brewer nem ennyire fakezű, vagy ha az, akkor nem vállal kritikus helyzetben három-négy középtávoli tempót?
Ha Okür többet mer távolról?
Ha Korverre képesek kijátszani egynél több tiszta hármashelyzetet?
Ha Williams egy hajszálnyival agresszívebben játszik?
Ha Gasol nem hagy ki három ziccert?
Ha kicsit jobban figyel a Lakers a lepattanókra?Ha, ha, ha. Hahaha.
Mondom, a Jazz az NBA német válogatottja, képes volt mínusz tizenegynél még egészpályára kijönni, és odaütni, amikor már fél perc sem volt hátra.
Nagyon kemény csata lesz ez. Nem is csata: háború.
