Harimc, izé, harminchárom assziszt

Na, most így a Sport1-es Lakers-Nuggets után nyugodtabb vagyok. Sokkal jobban meg volt ez a Denver verve, mint az eredményből látható. A  Lakers elképesztő játékokat mutatott be, négy-öt passzos körök fölállt védelem ellen, sima ziccerekkel, de nem egyszer, nem kétszer, hanem szinte mindig. Harminchárom assziszt egy meccsen.

Odom, aki az NBA egyik legkevésbé győztes típusú tehetsége volt, volt benne valami nyomasztó lúzerség, úgy játszik Pau Gasollal, mintha egy óvodába jártak volna. Gasol pedig vagy a kosárlabdázás történetének egyik legnagyobb alkalmazkodózsenije, vagy éppen Phil Jackson nagyobb zseni annál is, mint amit eddig gondoltunk róla, és az ő taktikájának eredménye, hogy Gasol gyorsabban beépült a csapatba, mint a lopott tégla az éjjeli őr házába.

És nem csak támadásban tényező a spanyol, de középen védekezésben is odaér, begyűjti a pattanókat. Milyen súlyos lehetne ez a Lakers, ha valami csoda folytán meggyógyulna Bynum, és összeállna egy Gasol-Bynum-Odon frontline (átlagmagasság: 211,3 centiméter)? Nem akadna csapat, amelyik képes lenne büntetőn belülről gólt dobni, mert ez a három faszi nem csak magas, de elég mozgékony is. A hátsó alakzatban meg a világ legjobb kosárlabdázója, ugye. A point guardot akár én is játszhatnám Derek Fischer helyett. (Akkor még ott van a padon Vujacic, aki best sixer lehetne, gyengébb csapatokban meg sima húszpontos sztár, mindent tud a kosárlabdáról, alig játszik tizenhét percet meccsenként, és hoz majdnem kilenc pontot, de védekezésben is hibátlan, és még csak 23 éves, aztán Turiaf, 6-10-zel és őserővel lehetne egy gólerősebb, okosabb Ben Wallace akár, Jordan Farmar meccsről meccsre fejlődik, tíz pont körüli játékos, és még csak 22 éves. Ez a Lakers tíz év múlva is Lakers lesz, úgy tűnik.)

Olyannak tűnt ez a Lakers vasárnap este, mint ahol végre minden összeállt. Ahol mindenki a helyén van, mindenkiből a legjobbat lehet kihozni éppen, a legjobbat hozzák ki a többiek, a legjobbat hozza ki a helyzet, a legjobbat hozza ki Phil Jackson.

Ez most az én csapatom. Mindig is Phil Jackson-rajongó voltam valahol.

2008.04.21. 02:02 Jordán-Levegheő Mihály | 3 komment Címkék: lakers nuggets odom gasol playoff vujacic farmar

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakoljteiscsorike.blog.hu/api/trackback/id/tr38434822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hhatvan 2008.04.21. 12:28:48

Akkor már értem miért kellett fikázni a Spurst :) 2002-2003 :) Szerintem csak a Suns v a Spurs képes megállítani a Lakerst idén.

Air Wolf 2008.04.21. 13:00:08

33 gólpassz... nem rossz. Már majdnem Jazz-es dimenziók, (söt jobb is). De Denvert könnyü lesz megverni, túl kevés a hatásos támadó (csak a két getto boy), és magasember szinten se állnak jól.

darker_ 2008.04.21. 15:22:01

Azért ne feledjük, hogy a Denver ellen nem olyan nehéz kosarakat szerezni. Ami viszont emeli a győzelem értékét, az Bryant három negyedes betlije (l. dobószázalék, illetve 3-4 elhibázott dobás sorozatban!).

Azért én még Bynummal együtt, az említett felállásban sem venném biztosra a Lakers nyugati címét a jelenlegi Spurs-Suns-Jazz triót elnézve. Tudnak a mozgékony magasemberek is pislogni az extrapassz láttán, aztán meg bőszen faltolni.

Ja, és a Lakersnek szorítok, Turiafnak meg különösen (az egyik legszimpatikusabb játékos a ligában).