Dzsémsz Király

Most induló sorozatunkban az olimpiai kosártorna kiemelkedő csapatainak egy-egy kiemelkedő alakját mutatjuk be. Nem vitás, hogy legjobban a TEAM USA szereplését várják az "amatőr sport ünnepén", és bár nehéz eldönteni, hogy ennek a csapatnak ki a legjobb játékosa, mégis ki kellett emelnünk egyet. A szerkesztőség választása "A Kiválasztottra", "King Jamesre" esett, noha nem gondoljuk, hogy ő lenne a legjobb kosárlabdázó a 12-ből. Viszont nagy valószínűséggel a legtehetségesebb, az ő mezében rohangászik a legtöbb gyerek a világon, mi több ezen a tornán tehet egy lépést a legjobbá válás útján, például azzal, hogy alkalmazkodik a nemzetközi játékhoz - ez a 2006-os vb-n nem nagyon sikerült neki - és mondjuk bedobja a büntetőit - ez sem – és nem utolsó sorban olimpiai bajnok lesz.

LBJ a Cleveland Cavaliers játékosa, ahol fő feladata az első számú sztár szerepe, az ellenfelek kitömése minden támadó statisztikai kategóriában, és adottságai alatt teljesítés védekezésben, mert ugye erre van négy csapattársa is egyszerre a pályán. Ez utóbbi tulajdonság az, ami Jamest (egyelőre?) elválasztja a legnagyobbaktól, akik a pálya mindkét végén a legmagasabb szinten teljesítenek. Ettől függetlenül LBJ konstans tripla-dupla veszély az ellenfelek számára, rosszabb napjain csak 25 pontot dob, jobbakon a határ a csillagos ég. Elvileg hármas (small forward) poszton játszik, azonban a Cavaliers olyan szinten köré épül, hogy gyakran az irányító szerepkörét is betölti. Átlag feletti labdakezelési képességei ezt lehetővé is teszik számára, azonban eladott labdáinak számán még faragnia kéne, ha ebben a szerepkörben igazán sikeresen akar teljesíteni. James igen erős felsőtesttel rendelkezik, ez és hihetetlen mozgáskoordinációja teszik lehetővé, hogy felvegye az ütközéseket a levegőben, majd dobómozdulatát megváltoztatva 2+1-et érjen el, amely kategóriában vitathatatlanul a legjobb volt az utóbbi szezonokban.

Nem nehéz elszállni, ha 16 éves korodtól "A Kiválasztottnak" hívnak...

2004-ben már részt vett James az Olimpián, ahol az USA először azóta, hogy profikkal áll ki a megmérettetésre, nem nyert aranyat. Meccsenként átlag 14 percet játszva csupán 5.8 pontot és 2.6 szerzett, többnyire csereként pályára lépve. 2006-ban már mint csapatkapitány utazott Japánba a világbajnokságra, azonban itt sem volt több sikerélménye, mint Athénban. Noha egyedüliként válogatottja minden meccsén kezdőként lépett pályára és a legtöbb percet játszotta, Carmelo Anthony és Dwayne Wade mögött csak a harmadik legeredményesebb támadónak bizonyult 13.9 pontjával meccsenként. Ez részben köszönhető volt 55%-os teljesítményének a büntetővonalról, illetve annak, hogy a nemzetközi játékhoz és szabályokhoz való alkalmazkodás helyett, a bírókkal vitázva töltötte fontosabb meccseit. Tette ezt a Görögországtól elszenvedett elődöntőbeli vereség során is, melynek nyomán az amerikaiak ismét csak bronzot szereztek.

A 2008-as pekingi játékokon az amerikai alakulat szereplése nagyban múlhat James teljesítményén, egészen konkrétan azon, hogy sikerül-e igazi csapatjátékosként, 11 (jó, 3-4) hasonló kaliberű játékossal együttműködnie a pályán. Pályafutása ismeretében elmondható, hogy ehhez nincs hozzászokva, idáig akárhol játszott az első(, és második, harmadik és negyedik) hegedűs szerepét töltötte be. Ettől függetlenül 24 évesen James már van olyan érett játékos, hogy az áhított együttműködés, a nemzetközi szabályokhoz való alkalmazkodás megvalósulhat, és King James középiskola óta először végre tényleg bearanyozódhat. Ha ez mégsem sikerülne, a Team USA nélküle is képes volna megnyerni a játékokat, azonban a 38 millió dolláros ember a csapatból kihagyhatatlan, így ez csak egy elméleti szcenárió.

LeBron Raymone James már születésekor is mások előtt kívánt járni, 1984 utolsó előtti napján látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Akron városában. Az elsőzést tovább folytatta középiskolában, ahol másodikos korától kezdve országos média figyelmet kapott, Shaquille O’neal méretű sztárok jártak meccseire, háromszor választották „Mr. Basketball”-nak az államban és lényegében minden fontosabb sportmagazin címoldalán megjelent, majd mielőtt egy NBA meccsen is pályára lépett volna, a Nike 90 millió dolláros szerződést kötött vele. Mr. James és családja képes volt harmadikos (17) korában az NBA-nél egy kérelmet benyújtani, hogy ne kelljen érettségi a profi ligában való szerepléshez. Ezt persze a Liga elutasította, majd érkezése után nem sokkal (2005-ben) be is szüntette a középiskolások draftolhatóságát.

LBJ édesanyja, aki fia meccseinek azóta is elmaradhatatlan kelléke, amúgy érdekes figura. Mikor fiacskája 18 éves lett úgy gondolta, hogy egy igazán nagy ajándékkal kell meglepnie, és a banknál kölcsönt vett fel, hogy Jamest egy 50.000 dolláros Hummer H2-vel ajándékozhassa meg. A dolog egyetlen bökkenője az volt, hogy családja nem volt éppen gazdagnak mondható, és a bank James későbbi keresőképességét vette figyelembe a hitel odaítélésénél. Ez persze nagy vihart kavart a szigorúan amatőr sportot előíró Ohioi Középiskolai Sport Szövetségben, azonban nem tudtak fogást találni az ügyleten, nem úgy, mint amikor LBJ egy fotózás ellenértékeként két $845 dollár összértékű retró sportmezt fogadott el. Ekkor eltiltották két meccsre, illetve elvettek csapatától egy győzelmet a szezonban.

Középiskolai tanulmányait kosárlabdát a St. Vincent – St. Mary High Schoolban folytatta játszott, ahol első évében Keith Dambront – valószínű ő volt az utolsó ember, akire hallgatott – edző keze alatt a Fighting Irish 27-0-s szezont produkálva megnyerte a divizió III-as bajnokságot (méret szerinti besorolás), James meccsenkénti 21 pontja és 6.2 lepattanója mellett. Másodévesen megismételték a győzelmet, igaz egy vereség is becsúszott, azonban James már 25.2 pontot, 7.2 lepattanót, 5.8 gólpasszt és 3.8 labdalopást termelt meccsenként. Harmadikosként még egy kicsit feljebb csavarta termelékenységét (29, 8.3, 5.7, 3.3), viszont iskolája fentebbi osztályba került besorolásra és a bajnoki döntőt elveszítették. Negyedikesként kiköszörülte a csorbát, elképesztő átlagokat produkálva (31.6, 9.6, 4.6, 3.4) ismét állami bajnoki címre vezette csapatát, mindmáig utolsó bajnoki címét szerezve. Érdekes tendencia, hogy másodikos korától kezdve minden átlaga javult, kivéve a gólpasszok számát, amelyek kezdtek elmaradozni. Amit még kevesen tudnak LBJ-ról, hogy megrögzött amerikai foci játékos is volt középiskolában, sérüléstől féltő anyjával rendszeres harcot vívott, hogy játszhasson, nagy valószínűséggel az NFL-be is bekerülhetett volna, ha azt az utat választja. NCAA játékjogát amúgy azzal veszítette el, hogy egynél több középiskolás All-Star meccsen is pályára lépett, bár valószínű már 15 éves korában sem volt kérdés, hogy középsuli után a profik felé veszi az irányt.

2003-ban a draft első választottjaként – amúgy ebben Reginald Harding (’62-es drafton az első középiskolás játékos) és Kwame Brown (első középiskolás első választott) is megelőzte - a Cleveland Cavaliershez került játékjoga. Bemutatkozó meccsén 25 pontot, illetve 6-6 lepattanót és gólpasszt szerzett a Sacramento Kings ellen, 60%-os mezőnymutató mellett. Tizenkilenc évesen meccsenként 21 pontot, 5.5 lepattanót, 6 gólpasszt és 1.5 labdaszerzést jegyezve feltámasztotta a Cleveland-i csapatot poraiból (18 meccsel nyertek többet, mint 2002-ben) és az év újoncának választották. 20 pont és 5-5 lepattanó és asziszt feletti átlagával Michael Jordan és Oscar Robertson „fémjelezte” igen szűk körű klub tagjává vált, csupán ezen három játékos volt erre képes első szezonjában az NBA-ben.

A 2004-05-ös szezonban James lett a legfiatalabb játékos, aki tripla-duplát ért el, 50 pontot szerzett egy meccsen és bekerült az All-NBA csapatba (legjobb ötös az NBA-ben). Emellett játszott első All-Star meccsén, és 27.2, 7.4, 7.2 és 2.2 átlagokat elérve 42-40-es mérleget ért el csapatával, azonban a rájátszásról lemaradtak.

A következő szezonban James végre rájátszásba juttata a Cavalierst, ráadásul nem is akárhogyan. Első playoff meccsén a Washington ellen 32 ponttal, 11 lepattanóval és 11 gólpasszal tripla duplát ért el, amire előtte csak Magic Johnson és Johnny McCarthy volt képes. Hajszál a levesben, hogy a Wizards kiverése közben James felállította a legtöbb labdaeladás rekordját is (34) egy hatmeccses sorozatban. A szezon során emellett LBJ másodszor lépett pályára All-Starként, 29 pontjával győzelemre vezette a keleti gárdát elhódítva az All-Star MVP-t (legfiatalabb az NBA történetében), Steve Nash mögött másodiknak végzett a szezon MVP szavazáson, három egymást követő héten és összesen ötször a hét játékosa lett. Michael Jordan és Kobe Bryant után harmadikként 9 egymást követő meccsen legalább 35 pontot ért el és a legfiatalabb 30 pont feletti átlagot termelő játékos címét is megszerezte.

A 2006-07-es évadban LBJ harmadszorra lett All-Star (28 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz), valamint beállította Oscar Robertson rekordját azzal, hogy első három évében 27/6/6-ot átlagolt. Ennél azonban sokkal nagyobb dolog, hogy hatalmas menetelést mutatott be rájátszásban csapatával. A Keleti Főcsoport döntőjében 0-2-es hátrányból felállva verték hat meccsen a Detroit Pistons csapatát. A két-hosszabbításos meccsen James 48 pontot szerzett, csapata utolsó 30 pontjából 29-et jegyzett, a mérkőzésről beszámoló újságírók szerint Jordan-i magasságokba emelkedve. A döntőre James és a Cavaliers lendülete elfogyott, más szemszögből fogalmazva a San Antonio Spurs zónavédekezése megoldhatatlan feladat elé állította, teljesítménye visszaesett és a Cleveland sima 4-0-s vereséget szenvedett.

Az egyes vágányra az LBJ23-as expressz érkezik, a vágány mellett kérjük vigyázzanak! Mi szóltunk...

A legutóbbi NBA szezonban már-már szokásosnak mondható All-Star MVP címe mellett a legfiatalabb játékos lett, aki 10.000 pontot szorgoskodott össze, egy Kevin Garnett feletti zsákolással felállítva a rekordot. Emellett hét alkalommal ért el tripla-duplát, valamint az NBA és ABA egyesülése óta mindössze harmadikként 50 pontot és 10 gólpasszt jegyzett egy meccsen. Öt meccsel ugyan kevesebbet nyerve előző két szezonhoz képest, de Keleten ismét másodikként bejutatta csapatát a rájátszásba, ahol előbb hat meccsen legyőzték a Washington Wizards-ot, majd hét meccsre kényszeríttették a későbbi bajnok Boston Celtics csapatát. A hetedik meccsen dobóversenyt rendezett Paul Pierce-szel, mindketten negyven pont felett termeltek, azonban a párharc felhívta a figyelmet egy súlyos hiányosságára is, Pierce rendszeresen verte, illetve dobta át egy-egyben.

És hogy mi James legjobb tulajdonsága szerintem? Nem, nem az egetrengető zsákolások, és nem is a harmincas meccsenként. LBJ kedvenc játékosa régi nagy kedvencem Penny Hardaway. Ezért sok mindent megbocsátottam neki...

2008.08.01. 08:00 mdi | 12 komment Címkék: nba peking2008 lebron james cleveland cavaliers team usa

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakoljteiscsorike.blog.hu/api/trackback/id/tr35594848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

c.Molle 2008.08.01. 18:04:08

"A 2006-os pekingi játékokon az amerikai alakulat szereplése nagyban múlhat James teljesítményén, "


2008at írunk:)

Gyula Úr 2008.08.01. 18:32:00

Nagyon jó kis cikk, gratulálok. Hozzátenni nincs mit.

Lond · http://lond.blog.hu 2008.08.01. 18:53:11

csak annyit talán, hogy idén a cavs nem második volt keleten, mert az a pistons volt. de amugy igy tovább :)

Csaba 2008.08.01. 18:56:47

Nekem is nagyon tetszik a cikk.
Bár én még abban a néhány negatív kritikában is megvédeném LeBront.
1.Szerintem már most ő a legjobb.
2.Athénban a csapat védekezése vallott kudarcot, nem ő.
3.Szerintem nagyonis csapatjátékos, egy igen gyenge gárdában. Általában az első három negyedben próbálja őket használni, aztán ha még maradt esély, a 4-dikben egyedül söpri el az ellenfelet.
4.Paul Pierce-t nem lehet megállítani, ha elkapta a fonalat, másnak sem megy. Viszont láttam olyan meccset, amikor Kobe-t nagyon eltűntette James.

És szerintem az idei USA Team van olyan jó, mint a 92-es Dream Team. Nem fognak annyira dominálni, mert az ellenfelek nagyon feljavultak, de nyerni fognak.

max_headroom 2008.08.01. 22:14:58

középiskolai diploma = érettségi

mivan 2008.08.01. 22:17:49

Nem a kedvencem James, de a cikk stílusa olyan, mintha befogott orral és csipesszel kellene egy szardarabot elemezni.

rabies 2008.08.02. 00:06:39

Lehet, hogy nyernek, de a régi Dreamteamtől fényévekre vannak... Ezek csak jó iparosok..:))

Papp Sanyi 2008.08.02. 08:12:36

Hát ez igaz rabies. Néztem a 10 legszebb gólt a Dreamteamtől, és meg kell mondjam olyan korszakos egyéniségekkel tarkított csapat nem lesz több. Magic Johnson, Scottie Pipen, Clyde Drexler és természetesen a legnagyobb Micheal Jordan. Hátborzongató volt. Egyedül LBJ és Kobe akik egy lapon említhetőek velük.

gj2k 2008.08.02. 08:44:48

A cikkhez grat, néhány pontatlanságtól eltekintve jó lett, bár tényleg olyan száraz statisztika "íze" lett az egésznek, amiből az jön le, hogy James nem több a dobott átlagainál. Ő is ember, mégha király is.

vanabi 2008.08.02. 11:27:27

Kíváló cikk, gratulálok!

A bacelonai Dream Team-ből ne felejsük ki Sir Charles Barkley-t, David Robinsont, és Patrick Ewing-ot se!

mdi 2008.08.02. 12:39:19

Dream Team 92 vs. Team USA 2008: Erről majd írok egy összehasonlítást a játékok után. Ha megnézitek a 92-es csapat top10-ét, tele van olyan játékokkal, ahol a védők nagy alázattal csodálták őket. Nem 1 olyan zsákolás van, amit ma már nem tudnának megcsinálni, mert támadó lenne belőle. Ott meg úgy viselkedtek a védők, mintha Harlem Globetrotters meccsen lennének. Meg többek között arra is kiváncsi lennék, hogy Dwight Howard-dal mit kezdene Ewing fénykorában. Szerintem nem sok esélye lenne...

SP33 2008.08.04. 11:19:11

mdi! Egyetértek: a Dream Team I.-et tényleg nagy alázattal csodálták (volt is miért), ma már teljesen más a helyzet. Ha a 92-es csapatot "betennénk az időgépbe" és az idei olimpián játszhatnának, biztos nem nyernének akkora különbséggel, mint Barcelonában tették.
Sztem elég nehéz a két csapatot - a megváltozott körülményekre tekintettel - összehasonlítani, úgyhogy kíváncsian várom a cikkedet. Max respect a Redeem Team-nek, de a Dream Team I-hez fogható csapat sosem lesz már! Sztem. Ami pedig Ewing fénykorát illeti: pl: 89-90es szezon (de választhattam volna még kb 7 hasonlót): G:82 MPG:38,6 FG%:0,55 FT%:0,77 RPG:10,9 APG:2,2 SPG:0,9 BPG:4,0 PPG:28,8. D. Howard 07-08as szezon: G:82 MPG:37,7 FG%:0,59 FT%:0,59 RPG:14,2 APG:1,3 SPG:0,9 BPG:2,2 PPG:20,7. Forrás: nba.com. Hát ennyi... Ezt kezdené Ewing a fénykorában. Talán nem szükséges, de azért kiemelem: Dwight FG%-ban és RPG-ben jobb, SPG-ben ugyanolyan és az összes többiben egyértelműen rosszabb Patricknél! Még annyit, hogy Howard a Lewis és a Hedo mellett kapta le a lepattanókat, míg Pat pedig Charles Oakley mellett, akit inkább nem mutatnék be most. Oakley 89-90ben: 11,9 RPG ami qrvára nem mind1. Talán azt sem kellene ideírnom, hogy Ewingnek jóval teljesebb támadó repertoárja volt mint MOST Howardnak. Számtalan post move, és rettegett, halálos középtávoli... Védekezésben sem volt rosszabb Howardnál. Dwight nagy jövő előtt áll, de ki tudja mi lesz a pályafutása végén? Mi lett Pennyvel? Grant Hillel? Larry Johnsonnal? Glenn Robinsonnal? Nem folytatom...
süti beállítások módosítása